Tizenhárom évvel ezelőtt a romániai Nagybánya mellett egy ausztrál—román tulajdonú bányászati melléktermék-ülepítő cianidos zagytározó töltése átszakadt, s a mérgező szennyezőanyag a Zazaron, a Láposon és a Szamoson keresztül bejutott a Tiszába. Olyan mérvű környezeti katasztrófa érte a szőke folyót, amelyre addig nem akadt példa. A károk mérséklésére, a sejtméreg koncentrációjának csökkentésére egyedül a Tisza-tónál nyílt beavatkozási lehetőség. A tározó rendkívüli üzemmódjának köszönhető, hogy sikerült elkerülni a még nagyobb tragédiát, s felhigítani a folyó vizét. Így is szívbe markoló látványt nyújtottak az élettelenül sodrodó, illetve partra vetett haltetemek ezrei a folyó középső szakaszán.
A 13 évvel ezelőtt történteket, az emberi felelőtlenség e szörnyű következményeit idézi fel kora délután, a Tisza Élővilágának Emléknapján, a Tiszavirág gyaloghídnál Szolnok Megyei Jogú Város Önkormányzata. Beszédet mond Horváth Béla, a KÖTIVIZIG műszaki igazgató-helyettese is.
A Tiszán 2000. februárjában levonult cianid szennyezésre és a pusztító méreg elleni védekezésre emlékeznek ma Szolnokon.